2015. december 23., szerda

3.fejezet~Nem vagyok olyan,mint az apám!

Apám nem érkezett meg még,így gondoltam beülök meghallgatni az előadást a nagyterembe.Mivel most kétszer annyian voltunk az épületben,a lelátókon senki sem tudta elfoglalni a megszokott helyét.Nincs mit tenni,fapados iskola lettünk.
Edmund a Dk időközben elfoglalta a helyét az emelvényen és igyekezett csendre inteni a teremben lévőket a mesterek segítségével.
-Csendet!
Pár perc alatt hallani lehetett a mikrofon sípolását, ez nem is csoda hiszen minden Dk elöljárónak számít.
A bejáratnak dőlve figyeltem a történéseket.Nevethetnékem támadt ahogyan kis vörös teremtésre néztem.Előbb tűnne udvari bolondnak,mint az iskola legfontosabb vezetőjének.
-Biztonságotok érdekében hallgassátok végig mondandómat.E naptól kezdve a nyugati és a keleti blokk egy blokká lett minősítve.Aki még nem hallotta volna a keleti blokkot felszámolták a támadások miatt és,hogy minden diák épségben megúszhassa átköltöztették az embereket a nyugati részre.A hatékonyabb gyakorlatok érdekében az itt jelenlevőket saját kezűleg osztottam párokba a jövőbeli gyakorlatokra.A cél,hogy ösztönözzétek egymást és jobb harcosokká váljatok és legyőzzük a hordákat.A mi iskolánkban nincs helye engedetlenségnek és gyávaságnak.A szállásotokat az épület déli szárnyában alakítottuk ki.Természetesen külön a fiúkét és a lányokét.-ráncolta szigorúan a szemöldökét a Dk.
Egy meleg tenyeret éreztem a vállamon.
-Még egy ilyen idióta szabályt.-morgott Cameron a fülembe.
Cam mindig is egy igazi nőcsábász volt,akiért csak úgy bomlanak a nők.Nem viccelek,egy lányt megkért múltkor a kémia óránkon,hogy végezze el helyette a kísérletet és akkor elviszi vacsorázni,de persze mindenki tudta,hogy a kísérlet teljes kudarc lesz és ez az állítás másodpercek alatt be is igazolódott,mikor a labor minden centiméterét kék takonyszerű anyag töltötte be.
-Mindig is ez volt..-feleltem egykedvűen és tekintetem a terem túlsó oldalán álló csapatra vándorolt.

Ott állt Ő.
Egyenesen farkas szemet néztünk.Mérhetetlen düh áradt szét a testemben,a kezeimet hirtelen ökölbe szorítottam.
Cam meglepetten követte a pillantásomat.
-Miért bámul az a srác annyira?-suttogta,
-Ő az.
-Kicsoda?
-Ő a Dk fia.-pillantottam Camre.
Az a döbbenet az arcán egyből elárulta.Most már nagyjából el tudtam képzelni,hogy hogyan nézhettem ki amikor megláttam Justint először az irodában.Egy szó.Fergeteges!
-Olyan nem létezik!-hüledezett.-Ennek nemhogy fogszabályzója nincsen,hanem nyolc kockája van.Basszus innen látom!
Leesett állal fordultam teljesen felé,de ő csak a vállát rángatta.
-Mi van?Attól még,hogy pasi vagyok még ugyan annyira megtudom állapítani,hogy egy srác mennyire elfogadható.A Cam skálával.És ez a gyerek nagyon súrolja a kilenc és felest.Jó háromnegyedet!
-Én nem bízom benne.-húztam össze szemöldökömet.-Valami nagyon nem stimmel a sráccal,

A folyosókon kijelzők mutatták a párokat és a termeket a játszmákhoz rendezték be.Általában megvolt a rangsorunk,hogy egyenlő ellenfelet kaphassunk a párbajokon.Természetesen nem teettek össze egy amatőrt egy profi harcossal,mert nm akarták,hogy szegény lány vagy esetleg fiú a sürgősségin végezze.
Én mindig Cameronnal szoktam gyakorolni.Ő jobb a közelharcban,én pedig az íjászatot kedvelem jobban.De amikor megláttam az új párokat majdnem dobtam egy hátast.Ki az a Jessica Reymenlop?!
-Nem harcolhatok valami elkényeztetett libával,amikor mindjárt itt a kiválasztás!Nem fogok fejlődni semmit!-estem kétségbe  teljesen.

A kiválasztás egy olyan ceremónia amikor a mesterek kijelölnek maguk mellé egy fiút és egy lányt ,hogy felderítésre küldjék őket Shadow birodalmába.Természetesen a korhatár a tizennyolc év. Cammel gyermekkorunk óta erre vártunk,hogy végre betölthessük a nagykorúságunkat jelző számot,de apám mint elöljáró nem igazán díjazza ezt,hiszen eddig nagyon csekély volt az olyanok száma akik vissza is jöttek..Biztosan nem szeretné elveszíteni Cameront...
-Nyugi Kortney,hiszen messze jobb vagy minden lánynál akit eddig láttam harcolni,megmerem kockáztatni,hogy biztos befutó vagy a kiválasztáson,de addig is van még két teljes hét,hogy felkészüljünk.-nyugtatgatott Cam.
-Persze igazad lehet..-sóhajtottam erőtlenül.-Melléd kit osztottak be?
Hirtelen a szája széle megrándult.Először azt hittem csak képzelődtem,de pár pillanattal később már vigyorgott,de nem mondott semmit.
Tíz percünk volt az edzések kezdetéig,így gyorsan elmentem még a mosdóba.
Legnagyobb sajnálatomra nem találtam üresen.Három lány igazgatta magát a tükör előtt.
A legszélső mosdó kagylót céloztam meg,hogy kezet moshassak,amikor meghallottam miről is beszélnek.
-Láttátok a keletieknél a srácokat?Annyira jóképűek!-olvadozott a szőke.
-Jajj Candys mindenki tudja,hogy a Dk fiára céloztál!-vetett egy lenéző pillantást rá a vöröske.
-Na és ha igen,akkor mi van?
-Nagyon rossz hírneve van a srácnak.-kuncogott vöröske.-Van múlta a lányokkal az egyszer már biztos!
A szappan hirtelen kicsúszott a kezemből és a földre esett.Szerencsére nem igazán vették észre,hogy bent vagyok így nyugodtan folytatták.
-A keletieknél minden lány úgy áradozik róla,mint valamilyen kis istenről. Elvileg eszméletlen az ágyban és mindenki őt akarja,de sosem áll meg egy lánynál,inkább kihasznál mindenkit.
-Pont olyan,mint Cameron!-szitkozódott egy a harmadik lány.
-Cameron se rossz,de lányok ez egy Adonisz!
 Nem bírtam tovább hallgatni a pletykálásukat.Mindig is utáltam az ilyen lányokat akik a WC-re jártak kibeszélni a fiúkat,főleg ha a legjobb barátomat.Annak ellenére,hogy tudtam,hogy Cam minden lányt csak kihasznál,tudtam,hogy velem sosem próbálkozna,hiszen mi egy családnak számítunk.

A kijelölt edző termem felé tartottam,amikor megláttam Justint a terem ajtajában egy lánnyal flörtölni.A falnak nyomta és olyan közel hajolt hozzá,hogy a lány szemei csak úgy csillogtak a szenvedélytől.
Nem álltam meg,de a tekintetemet nem tudtam egyszerűen levenni róluk.Lenyűgözően állt az egyenruha Justinnak. A karján csak úgy feszült az anyag.
Elképesztően helyes volt,bár ezt senkinek sem vallottam volna be hangosan,semmi pénzért.
Mikor pár lépésnyire lehettem tőlük,rám emelte a tekintetét amitől alig láthatóan megremegtem.Nem hajolt el a lánytól de továbbra is minden egyes lépésemet követte.Úgy éreztem,hogy bele lát a legféltettebb titkaimba is.
Ira mester,mint mindig most is pontosan érkezett.Ő volt a legfiatalabb a mesterek közül,de a legképzettebb is.
-A nevem Ira és én leszek a mesteretek a következő félévben.Nem tűröm az engedetlenséget  és a semlegességet sem.Az első edzésen terveim szerint nem kerül sor komolyabb összecsapásra,csak a védekezést és a támadást gyakoroljuk közelharcban.
Cameron úgy vigyorgott rám oldalról,hogy muszáj volt elkapnom a tekintetemet ha nem akartam hangosan felnevetni.Észrevettem,hogy Justin perzselő tekintettel figyel.
-A párokat már ismeritek,ne húzzátok tovább az időt!
Éreztem,hogy Justin megindul felénk és még mindig engem figyel.Eldöntöttem,hogy nem fogom engedni,hogy azt higgye valamit is elérhet nálam így álltam a tekintetét egészen addig amíg egy lépésre meg nem állt előttünk.
-A nevem Justin.-nyújtott kezet...Cameronnak!
Csak azt ne..
-Cameron.-viszonozta még mindig vigyorogva Cam.
Úgy éreztem elárultak.Számítanom kellett volna rá,hiszen tudás alapján teszik össze az embereket és a mi blokkunkból Cam volt a legjobb harcos,mint fiú.
Ebben a pillanatban érkezett meg az én partnerem a flörtölős csaj személyében.
-Jessica.-dobta oda félvállról és átkarolta Justin derekát.
-Úgy is mindegy.-néztem őket lesajnálóan,de éreztem,hogy nem igazán kellemes érzéseket kelt bennem kettejük látványa.
-Milyen szép neved van.-mosolyodott el Justin,ezzel kivillantva hófehér fogsorát.
Mintha a gyomromba  ököllel ütöttek volna.

-Kérem az összes párt sorakozzon fel a helyére és mikor jelt adok kezdje el a küzdelmet.Ne felejtsétek el nem élesbe megy ,nem szeretném ha valaki is megsérülne.
Jessicát végigmérve siettem a helyemre.Nagy mell,kerek fenék.Kellemetlenül éreztem magam az én normális méretű melleimmel,de legalább a harcnál engem nem akadályozott semmi.
Mivel közel harcot gyakoroltunk látványosan előhúztam csizmám oldalából a késem,majd kétszer megpörgettem ezzel jelezve,hogy készen állok.
Állatias vadság lobbant Jessica szemeiben és egy másodperc töredéke alatt rontott nekem.
Az első támadásából kitudtam szűrni,hogy a harag uralkodik benne.Nem jó harcos,de baromi gyors.
Először a bal bordáimhoz szúrt,majd mintha tudta volna,hogy nem érhet célba a nyakamat vette célba.Térden rúgott,de számítottam erre a lépésére így leguggoltam és egy tigris bukfenccel kicsavartam a kezéből a kését.Bedühödtem.Meg is ölhetett volna.
Rám se hederített.Újabb kést húzott elő,most a másik csizmájából és körözni kezdett körülöttem,mint egy állat.
-Ő az enyém te ribanc..-szűrte a fogai közül,mire teljes szívemből elvigyorodtam.
-Ó,igazán?
Üvöltve támadott,a térdemre,a gyomromra,a csuklómra eszméletlenül gyorsan,de nem volt elég kiképzett,hogy meg is sebezhessen.Ellentétben én meg is tudtam volna ölni.
Mint mindig most is megkerestem az ellenségem gyenge pontjait.Nem védi a jobb oldalát és ezen kívül nehezen mozog nagyobb távokon, ez hátrányt jelenthet a közelharcoknál számára.
Elmélkedésemből a kezemben érzett erőteljes fájdalom húzott ki.Az a kis ribanc megvágott!
Elöntötte az agyamat a vér és nekiindultam.Először fejre szúrtam és utána lábra,majd mögé kerültem de elkapta a hajam és visszarántott.Átcsúsztam a terpesze alatt és egy apró vágást ejtettem a térdhajlatán,amire megrogyott.Tökéletes pont ez volt a célom.Átugrottam a feje felett majd egy gyorsan belevágtam a karhajlatokba.Előre esett,de nem adta fel,Az volt a baj,hogy a düh eluralkodott rajtam.Erőteljesen belerúgtam az oldalába,mire a hátára gördült így ráléptem az alkarjára,hogy ne tudjon mozogni,de a lábával leterített és így már mind a ketten fegyvertelenek voltunk. Itt vette kezdetét a birkózás.A hajam után nyúlt de én hamarabb elkaptam az övét és egy jól irányzott bal horoggal arcon csaptam.Igen ám de ebben a pillanatban egy ugyan akkorát kaptam vissza a gyomromba.Megtántorodtam,de nem hagyhattam,hogy nyerjen így minden erőmet összeszedve egy utolsó támadásra felé vetettem magam.Embertelen harag kerített hatalmába.Bevittem egy ütést a bordái közé,mire levegő után kapott és ekkor ragadtam meg a nyakát és szorítani kezdtem.
-Ha még egyszer hozzám mersz érni..-sziszegtem magamon kívül és még jobban rászorítottam a fogásomra.

-KORTNEY!-hallatszott az ismerős hang mire azonnal megdermedtem és elengedtem Jessica nyakát,aki így a földre esve hangosan zihálva elhúzódott tőlem.
Elképedve fordultam a mögöttem álló Cameron felé aki jelentőségteljes pillantással méregetett.Tudtam mire gondol,hogy éppen olyanná váltam pár perce,mint a rémálmom.
Olyan voltam,mint a saját apám.
Mindenki engem és a földön hempergő lányt figyelte kábultan. Cameron fal fehéren bámult,Ira mosolyogva,Justin pedig meglepetten.
-Tekintve,hogy azt kértem ma ne legyen komoly párbaj,annak ellenére remek példát mutattak be arra,hogy mit fogunk látni a két hét múlva megrendezendő kiválasztáson.Remek voltál Kortney.-mondta a mester.
Lassan lépdeltem Cameron felé,mint aki attól fél elveszti a barátját.
-A-Annyira sajnálom Cam..-suttogtam alig hallhatóan.
Magához húzott és a karjaiba zárt jó erősen.Éreztem a szeretetét és a védelmező énjét amint megszorított.
-Semmi baj Kort,nyugodj meg.Nem csináltál semmit,ő kezdte a támadást.-motyogott a hajamba és még erősebben tartott.
Megnyugodtam. Cameron valahogy mindig értett hozzá,hogy nyugtasson meg.Kizárólag ő volt képes rá.
-Mióta nézted?-kérdeztem már nyugodtan,de még mindig nem engedtem el.
-Észrevettem,hogy Justin rengeteget pillant felétek és hirtelen megállt és akkor esett le mit is néz.
'Persze nézi a drágalátos barátnőjét'-fortyant fel bennem a düh.

Justin mintha hallotta volna a gondolataimat.Ideges volt és zaklatott,ezt kizárólag szemei árulták el. A kezeit ökölbe szorítva,mosolyogva sétált közelebb Jessicához,aki a kezét nyújtotta felé.Felsegítette és a lány túljátszva a szerepét Justin karjaiba omlott.Mikor már azt hittem Justin eltolja magától,lehajolva egy gyengéd csókot lehelt a lány ajkaira.
Másodpercek alatt tudatosult bennem,hogy valami nagyon nagy gond lehet az érzéseimmel,mert abban a pillanatban legszívesebben visszamentem volna szorongatni Jessica nyakát.
Féltékeny voltam,óhh de még milyen féltékeny..!
Ekkor egy fekete öltönyös férfi lépett a terembe,mire ledermedten elkerekedett szemekkel bámultam a semmibe,miközben minden vér kifutott az arcomból.Mindenki felnézett az idegenre,még Justin is.Látta rajta felismerte az illetőt,de a többiekkel ellentétben neki nem csodálat hanem gyűlölet áradt a tekintetéből.A férfiból csak úgy sugárzott az energia és az erő.
Elöljáró volt és ezt mindenki tudta.
Dermedten álltam még mindig háttal neki,amikor megéreztem jéghideg érintését a vállamon.
-Bocsásson meg Ira mester,de van egy elintézetlen ügyem..a lányommal.

6 megjegyzés:

  1. Hell yeaaah!Ez oltári volt! Már alig várom a következőt! :3

    VálaszTörlés
  2. Baromi jó lett*-* Siess!♡ és előre is Boldog Újévet:)

    VálaszTörlés
  3. Imáádooom! Nagyon siess a kövivel! *.*

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Imádom. Ugye folytatod majd?

    VálaszTörlés