2015. október 28., szerda

2.fejezet~Hogy merészeli...

A folyosó teljesen kihalt.Kizárólag lépteink hangja hallatszódott,amint cipő talpunk találkozik a nyirkos padlóval.Az utóbbi események miatt,mióta elengedtem Justin kezét,rá sem bírtam nézni!
Egy halvány pillanat erejéig fordultam csak hátra,de láttam Justin is pont ugyan annyira élvezi a mi kis 'túránkat',mint én!
Gondoltam megmutatom neki először a kedvenc helyemet...az edzőtermet!
A rideg helység az elmúlt húsz percben nem változott semmit.Pont olyan mint a lelkem...chh..meglepő..
-Valaki mennyire egoncentrikus...-halottam egy unott hangot magam mögül.
-Ez itt az edzőterem,bár sajnos a mi szárnyunkban nincsenek felfújható ugrálóvárak és szines labdák és ugráló kötelet sem találsz,de ha nagyon ragaszkodsz  a régi edzés tervedhez felfesthetek egy ugróiskolát az egyik sarokba,hogy otthonosabb legyen.-vigyorodtam el magabiztosan.Ha azt hiszi valaki,hogy valami kis suttyó csak úgy szórakozhat velem az nagyon  nagyon meg fogja szívni.Nem az a kötelességem,hogy babysinteljek egy gyereket akinek szerintem már attól pánik rohama lenne ha a harc csak szóba kerül.
Justinnak mintha egy vonallá szűkültek volna szemei.Éreztem amint ajkai egyik széle felfele kunkorodik.Atya világ mennyire dögös!
-Na akkor had lássam!-mosolyodott el.
Értetlenül fordultam az ő irányába.
-Mégis mit?
-Azt állítod,hogy jobb vagy nálam.
-Nem állítom,hanem tudom.-húztam ki magam.
-Akkor kénytelen leszel megmutatni.-tárta szét színpadiasan erős kezeit.
Vajon milyen érzés lehet ha a karjaiban tart?Biztosan meleg a teste,sőt elnézve őt szerintem csak úgy lángol!Jó be kellene ezt fejeznem...!
-Csak,hogy tegyük érdekesebbé!-kezdte-Kössünk fogadást!
Megtalálta a gyenge pontomat..Még sosem veszítettem fogadást.Egyszerűen bele kellett mennem,a véremben van.
-Ha én nyerek békén hagysz és a túránknak ezennel vége és apádnak azt mondod majd,hogy egyszerűen fantasztikus voltam.
Mintha az "apa" szóhasználatra megmerevedett volna a tartása.
-Rendben van.-ejtette ki a szavait könnyedén telt ajkain.-Ha én nyerek akkor azt szeretném ha nem lennél ekkora ribanc.
-Seggfej...-sziszegtem.
Az egyik állványról leemeltem  egy tegezt és egy íjat,majd beálltam a céltáblától megfelelő távolságra.
A pulcsit lecsúsztattam vállaimról és egy szék táblájára hajítottam.A Lélegzetem egyenletessé vált amint koncentrálni kezdtem.Ilyenkor mindent ki kell zárnom a fejemből..A célpontra fókuszáltam legalább egy percig majd egy megfontolt mozdulattal elengedtem a kezemben tartott levegőszaggató fegyvert ami pontosan a céltábla közepén lévő alig két centiméter sugaru kör közepébe fúródott.
Tökéletes.
Önelégült mosollyal az arcomon fordultam a nagyokos felé.Még mindig az a furcsa jellegzetes vigyor ült az arcán.
-Aztán nehogy megeröltesd magadat.-adtam át a helyem neki még mindig vigyorogva.
Justin lazán a lövőhelyre sétált a kis asztal mellé amin nyilvesszők mellett kések hada megtalálható volt még.
Egy pillanatra mintha elgondolkodott volna de azután hirtelen megrázta magát majd elvéve az egyik nyilat már tüzelt is.
Mellé.
Hangos nevetésbe törtem ki.Tudom ez nem sportszerű,de akkor is.Engem nem lehet legyőzni.Főleg nem ebben.Főleg nem ő.
-Úgy látom nyertél.Gratulàlok.-fordult felém ártatlan mosollyal az arcán.
-Hát akkor majd találkozunk..seggfej.-vonultam ki a kijáraton.
-Ha nem haragszol még maradnék néhány percet gyakorolni.-mondta lelkesnek tűnő hangon Justin.
-Nyugodtan,rád fér!
Azzal ott is hagytam.

Már a folyosó felénél járhattam,amikor eszembe jutott,hogy a pulcsim a teremben felejtettem.
Visszarohanva a lábaim nem vittek tovább az edzőterem ajtajánál.
Justin ugyan nem vette észre,hogy visszajöttem mégis hitetlenül nevetett magában.Azután egyszer csak megragadta az íjat és egy nyilvesszőt majd egyből tüzelt,majd még egyet,majd szüntelenül egy újabbat!
Ezután az íj kihullott a kezéből és Justin kezeiben immáron éles pengéjű kések ragyogtak!Alig tudtam követni a szememmel annyira gyors és gyakorlott mozdulatokkal hajította el a késeket,hogy napbarnított karja elmosodott.Mindössze öt másodperc alatt mind a hármat!
A kés dobálása hatalmasabb koncentrációt igényelt és nagyon jó célzóképességet,ezért én még nem is mertem próbálkozni vele soha,hiszen ezt csak a bevetett és legynagyobb harcosok tudták.
Justin nyugodt léptekkel vándorolt az edzőterem másik kijáratához még mindig hitetlenül csóválva a fejét.Eszembe jutott,hogy azt a kijáratot meg sem mutattam neki.Amint az ajtó becsukódott mögötte nyomban beestem a terembe és döbbenten rohantam a céltáblához.
Egyszerűen elképesztő.
Az összes teli találat volt.Annyira,hogy a kések élei is hajszál pontosan egy irányba meredtek.
Ez szinte lehetetlen volt.Még a mestereink se tudtak ilyen gyorsan tüzelni,még harc közben sem!
A döbbenettől mozdulni sem tudtam.Dühös lettem.
Justin Bieber az előbb direkt veszítette el a fogadást.Direkt hagyott nyerni.
Még csak azt nem tudtam milyen okból,de biztos vagyok benne,hogy ki fogom deríteni és a titkát is!

3 megjegyzés:

  1. Ez a blogod is nagyon tetszik (mint a többi), várom a következő részt! :)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Most talaltam ra erre a blogodra es fenomenalis!
    Nagyon varom a kovetkezo reszt!
    Szep hetet!
    Szia

    VálaszTörlés
  3. Szia! Olvasom a többi blogodat is, már imádom ezt is. Siess a kövivel! *.* xoxo.

    VálaszTörlés