2014. június 1., vasárnap

1.fejezet~Nem leszünk barátok!

Minden erőmmel  arra az egyedüli pontra fókuszáltam. Éreztem a homlokomról legördülő verejtékcseppet, amint mellkasomon végigfutva csípőm vonalában elvész.
Éreztem magamban a fedetlen energiát!
Méghozzá nem is akármilyent!
Testemet átjárta az adrenalin által feszélyeztetett vágy arra utalva, hogy megmozdítsam mutató ujjamat és ezzel utat engedjek a fogságomban tartott íjvesszőnek.
A méretre faragott vessző úgy hasította át a levegőt, mintha egy kavicsot erővel az egyik útszéli pocsolyába hajítanánk.
Teli találat!
A céltábla közepén éktelenkedő minimum fél centiméter sugarú piros kört,
telibe találtam!A tegezt az egyik közeli műanyag székre fektettem,majd hideg ásványvizemért nyúltam.
-Ismét teli találat,Kourtney! -hallottam egy ismerős hangot az egyik felső lelátóról.
Az egyik legjobb barátom volt az,Cameron Dolan-t.
Hátra simítottam az egyik szemembe lógó tincsem, majd egy elégedett fél mosollyal legjobb barátom felé fordultam.
- Még most sem tudom elhinni, hogy hogyan vagy képes ennyire jól célozni. - dicsérgetett.

Cameron másfél évvel idősebb nálam és ennek köszönhetően gyorsabb és erősebb is,bár célozni mindig is jobban tudtam.
Ha dicsért,egy hátulütője volt a dolognak,midig akart valamit!
-Mit akarsz Cam?-néztem rá kiszámítottsággal.
Túl régóta ismertem már, nagyjából tizennyolc éve.
A családom mindig is szeretett volna magának egy fiút,de apám legnagyobb bánatára én jöttem.
Ameddig más lányok azt tanulták, hogyan fonják be egymás haját vagy fessék ki egymás körmét, nekem fegyvereket kellett tanulmányoznom és csapdákat állítani.
Amikor tizenkét éves lehettem az egyik horda betévedt a városunkba a magas védelemintézkedések ellenére és mészárlásba kezdtek. Házainkba betörve egymás után végezték ki az embereket ...többek között anyámat is!
Pár évvel ezelőtt az egyiket közülük elfogták és megvizsgálták. Rájöttek, hogy a szörnyek mögött is emberek élnek, csak elkábították őket, ezért szigorúan tilos megölni őket.
Csak elaltatni szabad...
-Hallottad,hogy a keleti blokkot felosztották és a diákok nálunk fognak gyakorlatozni?!- mosolygott ravaszan.
Annyira még nem értettem, hogy hová is akar kilyukadni, így inkább elkezdtem a holmim összepakolását.
-És ez nekünk azért fontos mert...?!
-Mert mindenkinek lesz egy edző párja pár hétig,hogy az 'újoncok' beilleszkedjenek .- vigyorodott el.
Ismert már annyira,hogy tudja,a magam ura vagyok!Nekem egy társ nem segítség,hanem inkább teher. Hátráltatás nélkül szívesebben élek!
-Mázlid, hogy  kötelező részt venni a programban.- nevetett. - Amúgy az a hír járja, hogy a Dk fia is a keletiekkel nyomja. Kíváncsi vagyok,hogy szegény srácnak is olyan eltorzult arca van-e,mint Edmundnak-nevetett Cameron.
Hát  azt meg kell hagyni,hogy Edmund,az iskolánk igazgatója nem éppen a legszebb teremtmény a világon,de legalább kedves. Összesen százhatvan centiméter,kissé duci,vörös fürtös öregember,akinek szeme sarkában elmélyedtek a nevető ráncok.
-Mi történt a keleti blokkal?- csodálkoztam.
Két hónapja talán,hogy ott voltam. A gimis osztálykirándulások régen azzal teltek, hogy elmentek az emberek és múzeumokba, esetleg egy kis tájat céloztak meg, de biztosan nem egy katonai bázisra mentek nézelődni!
Hát igen a jövő nagy szívás. A repülő kocsiknál még nem tartunk, bár a hologramos karórák és a velük egybeépített telefon már létezik.
A világgal együtt a színvonal is változott. Persze nem a jó irányba... 
-Azt mondják Shadow csapata betört és mindent lerombolt.Nagyon sokan meghaltak..-ásítozott Cameron.
Hát igen... Shadow... az egyetlen ember, akit a puszta kezemmel meg tudnék ölni.
Régen apám és Shadow jóban voltak,sőt legjobb barátok voltak,mígnem Shadow a sötét oldal csábító hatalmát nem választotta. Shadow mindössze tizenhat éves volt, de az észjárása akár egy negyvenévesé, amikor mindenki rájött milyen is ő valójában. Ő volt a felelőse,hogy anyám meghalt,hiszen aznap éjszaka az ő parancsára rohantak le bennünket az állatai...Apám fia helyett,fiaként szerette és tisztelte is őt. De ő mégis átvert mindenkit!

A kezem önkéntelenül ökölbe szorult.
Titokban mindig is irigyeltem. Olyan volt nekem, mint a saját testvérem,de éreztem,hogy az egyik pillanatról a másikra,egyre gyorsabban távolodunk egymástól Ha akartam se kaphattam volna akkora törődést a szülő apámtól,mint  maga a megtestesült gonosz.
-El sem tudom képzelni mekkora balhé lehetett, amikor kiderült, hogy a DK fiát áthelyezik.-nevetett hangosan.
Az országunkban az a szokás,hogy a DK-k nem nevelhetik fel saját gyermeküket,sőt a pletykák szerint csak öt éves korukig láthatják őket.
Edmund remek igazgatója az iskolánknak,de mint szülő?El sem tudnám képzelni. Múltkor, miközben a folyosón kergetett egy srácot, aki ellopott egy hollógramm tűt a szertárból megbotlott a saját lábában és belefejelt a szekrénysorba.
A fiát is hasonlóképpen tudtam csak elképzelni. A teste vetekszik egy levágott gallyal,szemei sötét barnák,arcát mindenhol szeplők fedik,még a fülei hegyét is.És biztosan jó nagy bozontos vörös hajkoronája van. Elkopott tornacipőben járhat, vászon nadrágját matróz szerűen fölhajtja és esetleg overállt visel kék kockás inggel.
A gondolatba belemosolyogtam. Szerencsétlen kissrácot bedobják a mély vízbe.
-Tényleg!- kapott a homlokához Cam.-Azért jöttem, hogy szóljak, a gyűlés öt percen belül elkezdődik, de azt mondták keresnek az irodában.
Mélyet sóhajtottam.
Megszoktam már Cameron szőrnyű időeltolódását vagy még szörnyűbb memóriáját. Már meg sem lepődőm mikor elfelejti a születésnapomat...inkább számítok rá,hogy egy-két héttel később kell tartanom!

Kilépve az edzőteremből nekivágtam a hosszú folyosónak. Az épület legalább tíz focipálya méretét foglalta magába, ezért kissé hosszadalmas sétálgatás után léptem be az irodába. 
Hazudnék, ha azt mondanám, nem járok sokat ide. Főleg, hogy apám elöljáró, ezért kivételesen sok figyelem terelődik rám,amit gyűlölök. Minden hónapban konferenciákon kell megjelennem apám oldalán, ami helyett inkább agyon szurkálnám magam egy kardhallal.
Candis, a titkárnő rosszalló pillantással mérlegel , amint belépek az ajtón. Számára nem újdonság,hogy megint itt vagyok.
A következő pillanatban az iroda ajtaja kivágódott, ezzel egyenes utat engedve nekem.
- Ismét látlak Kourtney,a héten harmadszorra igaz?!-szólt unottan,de nem törődve vele ,kopogás nélkül nyitottam be Edmundhoz.
- Bármi is történt, semmi közöm hozzá esküszöm!-magyarázkodtam és levetettem magam ismerős székemben.
-Drága lányom kivételesen nem erről van szó...-fordult felém Edmund.-Gondolom hallottál már a hamarosan érkező vendégeinkről.
-Nem is értem, hogy engedhették a fiát ide. Ez nem törvénytelen?-kérdeztem kissé udvariatlanul.
Hirtelen Candis kopogott be az ajtón.
-Uram, megjött!
-Én általában ezt megtartom magamnak.- küldtem felé egy undok vigyort, amire természetesen majdnem felnyársalt a tekintetével.
Nem tehetek róla,ki nem állhatom ezt a nőt. A kezdetektől fogva bármi történt ebben az épületben azt csak is Kourtney Black követte el szerinte.
Betört egy ablak? Kourtney volt.
Ellopták a gondnok autóját? Kourtney volt.
Felrobbant a kémia labor? Kizárólag Kourtney hibája.
Valaki betört a büfébe? Na jó,az tényleg én voltam,de szükségem volt egy dupla csokis szeletre és az árát is ott hagytam valahol azt hiszem. Megesik az ilyen..
A Dk. homloka csillogni kezdett a verejtéktől.
-Küldje be,csak befejezem Ms.Black-kel.
Mikor a titkárnő elment folytatta:
-Apád megkért rá, hogy ameddig nem ér ide, tartóztassalak fel. Úgy tudom beszélni szeretne veled egy elég fontos dologról,de addig is,hogy ne unatkozz bemutatlak valakinek.- pattant fel a székéről és az ajtó felé sietett ami magától felhúzódott a plafonra. A Jővő technikája...
-Kourtney.-nyújtotta a kezét  maga elé a levegőbe.- Bemutatom neked Justin-t,a fiamat.
Kíváncsian néztem a még üresen álló ajtóra, hogy vajon a Cameronnal való jóslataink beváltak-e. Szegény fiú... már most sajnálom a sok kellemetlenségért, amit a kinézete miatt kapni fog a többiektől.
A vigyoromat alig tudtam elrejteni az arcomról,tudom,hogy ez nem szép dolog, de akkor sem ment.
A következő pillanatban az ajtóban megjelent Ő.
Magas izmos testalkata volt ,gyönyörű szinte világító barna szemekkel.Vörös sörény helyett tökéletesen beállított világos barna haja úgy nézett ki,mintha túl sokszor húzta volna keresztül rajta kezeit.Karjain szépen kidolgozott izmok fedik,de az arca volt az amitől,még levegőt is elfelejtettem venni.
Basszus!Olyan ámulattal mértem végig,mint aki egymilliárd dollárra talált volna az utcán és csak egy kutya rá a tanúja!
Tipikusan olyan fiúnak látszott aki csak úgy vonzza a veszélyt és minden létező lányt megkaphat akit csak szeretne.
-Megkérlek Kourtney,hogy vezesd körbe az épületben a fiamat.-mondta sürgetően a Dk.
Láttam,amint Justin kezei ökölbe szorulnak a 'fiam' megnevezésre. Ezt valahol meg is tudtam érteni...
Rosszallóan bámulva a Dk.-t álltam fel és mentem oda hozzájuk.
-Nagyon örvendek. - nyújtottam vigyorogva a kezemet Justinnak aki egyből el is fogadta.
Amennyire tudtam megszorítottam kézfejét épp annyira,hogy tudja,hogy most azén területem van.
Egyik szemöldöke szinte homloka tetejéig szaladt meglepettségtől,
de abban a pillanatban mire leesett neki a tantusz mit is akarok ő is megszorította a kezem. Nem túlzok majdnem eltörte.
Vigyorogva meredtünk egymásra,de abban a pillanatban tudatosult bennem valami és szerintem ezt ő is érezte.

Biztosan nem leszünk barátok...

15 megjegyzés:

  1. Huha, nagyon jo lett! Varom a kovit!:)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Girl Bieber!
    Az oldalamon megrendezésre kerül a Golden Rose Díjátadó, amelyre szívesen várom a nevezésedet! Részleteket az alábbi linkre kattintva találsz: http://gondolataimszavakkalesznek.blogspot.hu/2014/05/golden-rose-dijatado.html

    Üdvözlettel:
    Diana H.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Diana H.!
      Biztosítalak róla,hogy benézek!

      Törlés
  3. Nagyon jo lett^^
    Tetszik az alapsztori:) hamar kövit:):*

    VálaszTörlés
  4. Fantasztikus lett siess a következővel :-) :-) :-)

    VálaszTörlés
  5. Drága BieberGirl!

    Aaaaah, hát ez valami tökéletesen elképesztő. Már most nagyon tetszik, nem csalódtam benned.:)♥ Tetszik, hogy ismét nem egy mindennapi sablon blognak kezdtél neki, mondjuk ezt nem is vártam volna tőled. Remélem gyorsan hozod a kövit és kitartást a suli hátra lévő napjaira!:*

    Puszi: Loren xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönök mindnet és gyorsan fogom hozni !! ahogyan szoktam :DD

      Törlés
  6. Szia!
    Fantasztikus lett, ez is mint a másik kettő. Aztán sietni a következővel!

    VálaszTörlés