2015. december 23., szerda

3.fejezet~Nem vagyok olyan,mint az apám!

Apám nem érkezett meg még,így gondoltam beülök meghallgatni az előadást a nagyterembe.Mivel most kétszer annyian voltunk az épületben,a lelátókon senki sem tudta elfoglalni a megszokott helyét.Nincs mit tenni,fapados iskola lettünk.
Edmund a Dk időközben elfoglalta a helyét az emelvényen és igyekezett csendre inteni a teremben lévőket a mesterek segítségével.
-Csendet!
Pár perc alatt hallani lehetett a mikrofon sípolását, ez nem is csoda hiszen minden Dk elöljárónak számít.
A bejáratnak dőlve figyeltem a történéseket.Nevethetnékem támadt ahogyan kis vörös teremtésre néztem.Előbb tűnne udvari bolondnak,mint az iskola legfontosabb vezetőjének.
-Biztonságotok érdekében hallgassátok végig mondandómat.E naptól kezdve a nyugati és a keleti blokk egy blokká lett minősítve.Aki még nem hallotta volna a keleti blokkot felszámolták a támadások miatt és,hogy minden diák épségben megúszhassa átköltöztették az embereket a nyugati részre.A hatékonyabb gyakorlatok érdekében az itt jelenlevőket saját kezűleg osztottam párokba a jövőbeli gyakorlatokra.A cél,hogy ösztönözzétek egymást és jobb harcosokká váljatok és legyőzzük a hordákat.A mi iskolánkban nincs helye engedetlenségnek és gyávaságnak.A szállásotokat az épület déli szárnyában alakítottuk ki.Természetesen külön a fiúkét és a lányokét.-ráncolta szigorúan a szemöldökét a Dk.
Egy meleg tenyeret éreztem a vállamon.
-Még egy ilyen idióta szabályt.-morgott Cameron a fülembe.
Cam mindig is egy igazi nőcsábász volt,akiért csak úgy bomlanak a nők.Nem viccelek,egy lányt megkért múltkor a kémia óránkon,hogy végezze el helyette a kísérletet és akkor elviszi vacsorázni,de persze mindenki tudta,hogy a kísérlet teljes kudarc lesz és ez az állítás másodpercek alatt be is igazolódott,mikor a labor minden centiméterét kék takonyszerű anyag töltötte be.
-Mindig is ez volt..-feleltem egykedvűen és tekintetem a terem túlsó oldalán álló csapatra vándorolt.

Ott állt Ő.
Egyenesen farkas szemet néztünk.Mérhetetlen düh áradt szét a testemben,a kezeimet hirtelen ökölbe szorítottam.
Cam meglepetten követte a pillantásomat.
-Miért bámul az a srác annyira?-suttogta,
-Ő az.
-Kicsoda?
-Ő a Dk fia.-pillantottam Camre.
Az a döbbenet az arcán egyből elárulta.Most már nagyjából el tudtam képzelni,hogy hogyan nézhettem ki amikor megláttam Justint először az irodában.Egy szó.Fergeteges!
-Olyan nem létezik!-hüledezett.-Ennek nemhogy fogszabályzója nincsen,hanem nyolc kockája van.Basszus innen látom!
Leesett állal fordultam teljesen felé,de ő csak a vállát rángatta.
-Mi van?Attól még,hogy pasi vagyok még ugyan annyira megtudom állapítani,hogy egy srác mennyire elfogadható.A Cam skálával.És ez a gyerek nagyon súrolja a kilenc és felest.Jó háromnegyedet!
-Én nem bízom benne.-húztam össze szemöldökömet.-Valami nagyon nem stimmel a sráccal,

A folyosókon kijelzők mutatták a párokat és a termeket a játszmákhoz rendezték be.Általában megvolt a rangsorunk,hogy egyenlő ellenfelet kaphassunk a párbajokon.Természetesen nem teettek össze egy amatőrt egy profi harcossal,mert nm akarták,hogy szegény lány vagy esetleg fiú a sürgősségin végezze.
Én mindig Cameronnal szoktam gyakorolni.Ő jobb a közelharcban,én pedig az íjászatot kedvelem jobban.De amikor megláttam az új párokat majdnem dobtam egy hátast.Ki az a Jessica Reymenlop?!
-Nem harcolhatok valami elkényeztetett libával,amikor mindjárt itt a kiválasztás!Nem fogok fejlődni semmit!-estem kétségbe  teljesen.

A kiválasztás egy olyan ceremónia amikor a mesterek kijelölnek maguk mellé egy fiút és egy lányt ,hogy felderítésre küldjék őket Shadow birodalmába.Természetesen a korhatár a tizennyolc év. Cammel gyermekkorunk óta erre vártunk,hogy végre betölthessük a nagykorúságunkat jelző számot,de apám mint elöljáró nem igazán díjazza ezt,hiszen eddig nagyon csekély volt az olyanok száma akik vissza is jöttek..Biztosan nem szeretné elveszíteni Cameront...
-Nyugi Kortney,hiszen messze jobb vagy minden lánynál akit eddig láttam harcolni,megmerem kockáztatni,hogy biztos befutó vagy a kiválasztáson,de addig is van még két teljes hét,hogy felkészüljünk.-nyugtatgatott Cam.
-Persze igazad lehet..-sóhajtottam erőtlenül.-Melléd kit osztottak be?
Hirtelen a szája széle megrándult.Először azt hittem csak képzelődtem,de pár pillanattal később már vigyorgott,de nem mondott semmit.
Tíz percünk volt az edzések kezdetéig,így gyorsan elmentem még a mosdóba.
Legnagyobb sajnálatomra nem találtam üresen.Három lány igazgatta magát a tükör előtt.
A legszélső mosdó kagylót céloztam meg,hogy kezet moshassak,amikor meghallottam miről is beszélnek.
-Láttátok a keletieknél a srácokat?Annyira jóképűek!-olvadozott a szőke.
-Jajj Candys mindenki tudja,hogy a Dk fiára céloztál!-vetett egy lenéző pillantást rá a vöröske.
-Na és ha igen,akkor mi van?
-Nagyon rossz hírneve van a srácnak.-kuncogott vöröske.-Van múlta a lányokkal az egyszer már biztos!
A szappan hirtelen kicsúszott a kezemből és a földre esett.Szerencsére nem igazán vették észre,hogy bent vagyok így nyugodtan folytatták.
-A keletieknél minden lány úgy áradozik róla,mint valamilyen kis istenről. Elvileg eszméletlen az ágyban és mindenki őt akarja,de sosem áll meg egy lánynál,inkább kihasznál mindenkit.
-Pont olyan,mint Cameron!-szitkozódott egy a harmadik lány.
-Cameron se rossz,de lányok ez egy Adonisz!
 Nem bírtam tovább hallgatni a pletykálásukat.Mindig is utáltam az ilyen lányokat akik a WC-re jártak kibeszélni a fiúkat,főleg ha a legjobb barátomat.Annak ellenére,hogy tudtam,hogy Cam minden lányt csak kihasznál,tudtam,hogy velem sosem próbálkozna,hiszen mi egy családnak számítunk.

A kijelölt edző termem felé tartottam,amikor megláttam Justint a terem ajtajában egy lánnyal flörtölni.A falnak nyomta és olyan közel hajolt hozzá,hogy a lány szemei csak úgy csillogtak a szenvedélytől.
Nem álltam meg,de a tekintetemet nem tudtam egyszerűen levenni róluk.Lenyűgözően állt az egyenruha Justinnak. A karján csak úgy feszült az anyag.
Elképesztően helyes volt,bár ezt senkinek sem vallottam volna be hangosan,semmi pénzért.
Mikor pár lépésnyire lehettem tőlük,rám emelte a tekintetét amitől alig láthatóan megremegtem.Nem hajolt el a lánytól de továbbra is minden egyes lépésemet követte.Úgy éreztem,hogy bele lát a legféltettebb titkaimba is.
Ira mester,mint mindig most is pontosan érkezett.Ő volt a legfiatalabb a mesterek közül,de a legképzettebb is.
-A nevem Ira és én leszek a mesteretek a következő félévben.Nem tűröm az engedetlenséget  és a semlegességet sem.Az első edzésen terveim szerint nem kerül sor komolyabb összecsapásra,csak a védekezést és a támadást gyakoroljuk közelharcban.
Cameron úgy vigyorgott rám oldalról,hogy muszáj volt elkapnom a tekintetemet ha nem akartam hangosan felnevetni.Észrevettem,hogy Justin perzselő tekintettel figyel.
-A párokat már ismeritek,ne húzzátok tovább az időt!
Éreztem,hogy Justin megindul felénk és még mindig engem figyel.Eldöntöttem,hogy nem fogom engedni,hogy azt higgye valamit is elérhet nálam így álltam a tekintetét egészen addig amíg egy lépésre meg nem állt előttünk.
-A nevem Justin.-nyújtott kezet...Cameronnak!
Csak azt ne..
-Cameron.-viszonozta még mindig vigyorogva Cam.
Úgy éreztem elárultak.Számítanom kellett volna rá,hiszen tudás alapján teszik össze az embereket és a mi blokkunkból Cam volt a legjobb harcos,mint fiú.
Ebben a pillanatban érkezett meg az én partnerem a flörtölős csaj személyében.
-Jessica.-dobta oda félvállról és átkarolta Justin derekát.
-Úgy is mindegy.-néztem őket lesajnálóan,de éreztem,hogy nem igazán kellemes érzéseket kelt bennem kettejük látványa.
-Milyen szép neved van.-mosolyodott el Justin,ezzel kivillantva hófehér fogsorát.
Mintha a gyomromba  ököllel ütöttek volna.

-Kérem az összes párt sorakozzon fel a helyére és mikor jelt adok kezdje el a küzdelmet.Ne felejtsétek el nem élesbe megy ,nem szeretném ha valaki is megsérülne.
Jessicát végigmérve siettem a helyemre.Nagy mell,kerek fenék.Kellemetlenül éreztem magam az én normális méretű melleimmel,de legalább a harcnál engem nem akadályozott semmi.
Mivel közel harcot gyakoroltunk látványosan előhúztam csizmám oldalából a késem,majd kétszer megpörgettem ezzel jelezve,hogy készen állok.
Állatias vadság lobbant Jessica szemeiben és egy másodperc töredéke alatt rontott nekem.
Az első támadásából kitudtam szűrni,hogy a harag uralkodik benne.Nem jó harcos,de baromi gyors.
Először a bal bordáimhoz szúrt,majd mintha tudta volna,hogy nem érhet célba a nyakamat vette célba.Térden rúgott,de számítottam erre a lépésére így leguggoltam és egy tigris bukfenccel kicsavartam a kezéből a kését.Bedühödtem.Meg is ölhetett volna.
Rám se hederített.Újabb kést húzott elő,most a másik csizmájából és körözni kezdett körülöttem,mint egy állat.
-Ő az enyém te ribanc..-szűrte a fogai közül,mire teljes szívemből elvigyorodtam.
-Ó,igazán?
Üvöltve támadott,a térdemre,a gyomromra,a csuklómra eszméletlenül gyorsan,de nem volt elég kiképzett,hogy meg is sebezhessen.Ellentétben én meg is tudtam volna ölni.
Mint mindig most is megkerestem az ellenségem gyenge pontjait.Nem védi a jobb oldalát és ezen kívül nehezen mozog nagyobb távokon, ez hátrányt jelenthet a közelharcoknál számára.
Elmélkedésemből a kezemben érzett erőteljes fájdalom húzott ki.Az a kis ribanc megvágott!
Elöntötte az agyamat a vér és nekiindultam.Először fejre szúrtam és utána lábra,majd mögé kerültem de elkapta a hajam és visszarántott.Átcsúsztam a terpesze alatt és egy apró vágást ejtettem a térdhajlatán,amire megrogyott.Tökéletes pont ez volt a célom.Átugrottam a feje felett majd egy gyorsan belevágtam a karhajlatokba.Előre esett,de nem adta fel,Az volt a baj,hogy a düh eluralkodott rajtam.Erőteljesen belerúgtam az oldalába,mire a hátára gördült így ráléptem az alkarjára,hogy ne tudjon mozogni,de a lábával leterített és így már mind a ketten fegyvertelenek voltunk. Itt vette kezdetét a birkózás.A hajam után nyúlt de én hamarabb elkaptam az övét és egy jól irányzott bal horoggal arcon csaptam.Igen ám de ebben a pillanatban egy ugyan akkorát kaptam vissza a gyomromba.Megtántorodtam,de nem hagyhattam,hogy nyerjen így minden erőmet összeszedve egy utolsó támadásra felé vetettem magam.Embertelen harag kerített hatalmába.Bevittem egy ütést a bordái közé,mire levegő után kapott és ekkor ragadtam meg a nyakát és szorítani kezdtem.
-Ha még egyszer hozzám mersz érni..-sziszegtem magamon kívül és még jobban rászorítottam a fogásomra.

-KORTNEY!-hallatszott az ismerős hang mire azonnal megdermedtem és elengedtem Jessica nyakát,aki így a földre esve hangosan zihálva elhúzódott tőlem.
Elképedve fordultam a mögöttem álló Cameron felé aki jelentőségteljes pillantással méregetett.Tudtam mire gondol,hogy éppen olyanná váltam pár perce,mint a rémálmom.
Olyan voltam,mint a saját apám.
Mindenki engem és a földön hempergő lányt figyelte kábultan. Cameron fal fehéren bámult,Ira mosolyogva,Justin pedig meglepetten.
-Tekintve,hogy azt kértem ma ne legyen komoly párbaj,annak ellenére remek példát mutattak be arra,hogy mit fogunk látni a két hét múlva megrendezendő kiválasztáson.Remek voltál Kortney.-mondta a mester.
Lassan lépdeltem Cameron felé,mint aki attól fél elveszti a barátját.
-A-Annyira sajnálom Cam..-suttogtam alig hallhatóan.
Magához húzott és a karjaiba zárt jó erősen.Éreztem a szeretetét és a védelmező énjét amint megszorított.
-Semmi baj Kort,nyugodj meg.Nem csináltál semmit,ő kezdte a támadást.-motyogott a hajamba és még erősebben tartott.
Megnyugodtam. Cameron valahogy mindig értett hozzá,hogy nyugtasson meg.Kizárólag ő volt képes rá.
-Mióta nézted?-kérdeztem már nyugodtan,de még mindig nem engedtem el.
-Észrevettem,hogy Justin rengeteget pillant felétek és hirtelen megállt és akkor esett le mit is néz.
'Persze nézi a drágalátos barátnőjét'-fortyant fel bennem a düh.

Justin mintha hallotta volna a gondolataimat.Ideges volt és zaklatott,ezt kizárólag szemei árulták el. A kezeit ökölbe szorítva,mosolyogva sétált közelebb Jessicához,aki a kezét nyújtotta felé.Felsegítette és a lány túljátszva a szerepét Justin karjaiba omlott.Mikor már azt hittem Justin eltolja magától,lehajolva egy gyengéd csókot lehelt a lány ajkaira.
Másodpercek alatt tudatosult bennem,hogy valami nagyon nagy gond lehet az érzéseimmel,mert abban a pillanatban legszívesebben visszamentem volna szorongatni Jessica nyakát.
Féltékeny voltam,óhh de még milyen féltékeny..!
Ekkor egy fekete öltönyös férfi lépett a terembe,mire ledermedten elkerekedett szemekkel bámultam a semmibe,miközben minden vér kifutott az arcomból.Mindenki felnézett az idegenre,még Justin is.Látta rajta felismerte az illetőt,de a többiekkel ellentétben neki nem csodálat hanem gyűlölet áradt a tekintetéből.A férfiból csak úgy sugárzott az energia és az erő.
Elöljáró volt és ezt mindenki tudta.
Dermedten álltam még mindig háttal neki,amikor megéreztem jéghideg érintését a vállamon.
-Bocsásson meg Ira mester,de van egy elintézetlen ügyem..a lányommal.

2015. október 28., szerda

2.fejezet~Hogy merészeli...

A folyosó teljesen kihalt.Kizárólag lépteink hangja hallatszódott,amint cipő talpunk találkozik a nyirkos padlóval.Az utóbbi események miatt,mióta elengedtem Justin kezét,rá sem bírtam nézni!
Egy halvány pillanat erejéig fordultam csak hátra,de láttam Justin is pont ugyan annyira élvezi a mi kis 'túránkat',mint én!
Gondoltam megmutatom neki először a kedvenc helyemet...az edzőtermet!
A rideg helység az elmúlt húsz percben nem változott semmit.Pont olyan mint a lelkem...chh..meglepő..
-Valaki mennyire egoncentrikus...-halottam egy unott hangot magam mögül.
-Ez itt az edzőterem,bár sajnos a mi szárnyunkban nincsenek felfújható ugrálóvárak és szines labdák és ugráló kötelet sem találsz,de ha nagyon ragaszkodsz  a régi edzés tervedhez felfesthetek egy ugróiskolát az egyik sarokba,hogy otthonosabb legyen.-vigyorodtam el magabiztosan.Ha azt hiszi valaki,hogy valami kis suttyó csak úgy szórakozhat velem az nagyon  nagyon meg fogja szívni.Nem az a kötelességem,hogy babysinteljek egy gyereket akinek szerintem már attól pánik rohama lenne ha a harc csak szóba kerül.
Justinnak mintha egy vonallá szűkültek volna szemei.Éreztem amint ajkai egyik széle felfele kunkorodik.Atya világ mennyire dögös!
-Na akkor had lássam!-mosolyodott el.
Értetlenül fordultam az ő irányába.
-Mégis mit?
-Azt állítod,hogy jobb vagy nálam.
-Nem állítom,hanem tudom.-húztam ki magam.
-Akkor kénytelen leszel megmutatni.-tárta szét színpadiasan erős kezeit.
Vajon milyen érzés lehet ha a karjaiban tart?Biztosan meleg a teste,sőt elnézve őt szerintem csak úgy lángol!Jó be kellene ezt fejeznem...!
-Csak,hogy tegyük érdekesebbé!-kezdte-Kössünk fogadást!
Megtalálta a gyenge pontomat..Még sosem veszítettem fogadást.Egyszerűen bele kellett mennem,a véremben van.
-Ha én nyerek békén hagysz és a túránknak ezennel vége és apádnak azt mondod majd,hogy egyszerűen fantasztikus voltam.
Mintha az "apa" szóhasználatra megmerevedett volna a tartása.
-Rendben van.-ejtette ki a szavait könnyedén telt ajkain.-Ha én nyerek akkor azt szeretném ha nem lennél ekkora ribanc.
-Seggfej...-sziszegtem.
Az egyik állványról leemeltem  egy tegezt és egy íjat,majd beálltam a céltáblától megfelelő távolságra.
A pulcsit lecsúsztattam vállaimról és egy szék táblájára hajítottam.A Lélegzetem egyenletessé vált amint koncentrálni kezdtem.Ilyenkor mindent ki kell zárnom a fejemből..A célpontra fókuszáltam legalább egy percig majd egy megfontolt mozdulattal elengedtem a kezemben tartott levegőszaggató fegyvert ami pontosan a céltábla közepén lévő alig két centiméter sugaru kör közepébe fúródott.
Tökéletes.
Önelégült mosollyal az arcomon fordultam a nagyokos felé.Még mindig az a furcsa jellegzetes vigyor ült az arcán.
-Aztán nehogy megeröltesd magadat.-adtam át a helyem neki még mindig vigyorogva.
Justin lazán a lövőhelyre sétált a kis asztal mellé amin nyilvesszők mellett kések hada megtalálható volt még.
Egy pillanatra mintha elgondolkodott volna de azután hirtelen megrázta magát majd elvéve az egyik nyilat már tüzelt is.
Mellé.
Hangos nevetésbe törtem ki.Tudom ez nem sportszerű,de akkor is.Engem nem lehet legyőzni.Főleg nem ebben.Főleg nem ő.
-Úgy látom nyertél.Gratulàlok.-fordult felém ártatlan mosollyal az arcán.
-Hát akkor majd találkozunk..seggfej.-vonultam ki a kijáraton.
-Ha nem haragszol még maradnék néhány percet gyakorolni.-mondta lelkesnek tűnő hangon Justin.
-Nyugodtan,rád fér!
Azzal ott is hagytam.

Már a folyosó felénél járhattam,amikor eszembe jutott,hogy a pulcsim a teremben felejtettem.
Visszarohanva a lábaim nem vittek tovább az edzőterem ajtajánál.
Justin ugyan nem vette észre,hogy visszajöttem mégis hitetlenül nevetett magában.Azután egyszer csak megragadta az íjat és egy nyilvesszőt majd egyből tüzelt,majd még egyet,majd szüntelenül egy újabbat!
Ezután az íj kihullott a kezéből és Justin kezeiben immáron éles pengéjű kések ragyogtak!Alig tudtam követni a szememmel annyira gyors és gyakorlott mozdulatokkal hajította el a késeket,hogy napbarnított karja elmosodott.Mindössze öt másodperc alatt mind a hármat!
A kés dobálása hatalmasabb koncentrációt igényelt és nagyon jó célzóképességet,ezért én még nem is mertem próbálkozni vele soha,hiszen ezt csak a bevetett és legynagyobb harcosok tudták.
Justin nyugodt léptekkel vándorolt az edzőterem másik kijáratához még mindig hitetlenül csóválva a fejét.Eszembe jutott,hogy azt a kijáratot meg sem mutattam neki.Amint az ajtó becsukódott mögötte nyomban beestem a terembe és döbbenten rohantam a céltáblához.
Egyszerűen elképesztő.
Az összes teli találat volt.Annyira,hogy a kések élei is hajszál pontosan egy irányba meredtek.
Ez szinte lehetetlen volt.Még a mestereink se tudtak ilyen gyorsan tüzelni,még harc közben sem!
A döbbenettől mozdulni sem tudtam.Dühös lettem.
Justin Bieber az előbb direkt veszítette el a fogadást.Direkt hagyott nyerni.
Még csak azt nem tudtam milyen okból,de biztos vagyok benne,hogy ki fogom deríteni és a titkát is!

2014. június 1., vasárnap

1.fejezet~Nem leszünk barátok!

Minden erőmmel  arra az egyedüli pontra fókuszáltam. Éreztem a homlokomról legördülő verejtékcseppet, amint mellkasomon végigfutva csípőm vonalában elvész.
Éreztem magamban a fedetlen energiát!
Méghozzá nem is akármilyent!
Testemet átjárta az adrenalin által feszélyeztetett vágy arra utalva, hogy megmozdítsam mutató ujjamat és ezzel utat engedjek a fogságomban tartott íjvesszőnek.
A méretre faragott vessző úgy hasította át a levegőt, mintha egy kavicsot erővel az egyik útszéli pocsolyába hajítanánk.
Teli találat!
A céltábla közepén éktelenkedő minimum fél centiméter sugarú piros kört,
telibe találtam!A tegezt az egyik közeli műanyag székre fektettem,majd hideg ásványvizemért nyúltam.
-Ismét teli találat,Kourtney! -hallottam egy ismerős hangot az egyik felső lelátóról.
Az egyik legjobb barátom volt az,Cameron Dolan-t.
Hátra simítottam az egyik szemembe lógó tincsem, majd egy elégedett fél mosollyal legjobb barátom felé fordultam.
- Még most sem tudom elhinni, hogy hogyan vagy képes ennyire jól célozni. - dicsérgetett.

Cameron másfél évvel idősebb nálam és ennek köszönhetően gyorsabb és erősebb is,bár célozni mindig is jobban tudtam.
Ha dicsért,egy hátulütője volt a dolognak,midig akart valamit!
-Mit akarsz Cam?-néztem rá kiszámítottsággal.
Túl régóta ismertem már, nagyjából tizennyolc éve.
A családom mindig is szeretett volna magának egy fiút,de apám legnagyobb bánatára én jöttem.
Ameddig más lányok azt tanulták, hogyan fonják be egymás haját vagy fessék ki egymás körmét, nekem fegyvereket kellett tanulmányoznom és csapdákat állítani.
Amikor tizenkét éves lehettem az egyik horda betévedt a városunkba a magas védelemintézkedések ellenére és mészárlásba kezdtek. Házainkba betörve egymás után végezték ki az embereket ...többek között anyámat is!
Pár évvel ezelőtt az egyiket közülük elfogták és megvizsgálták. Rájöttek, hogy a szörnyek mögött is emberek élnek, csak elkábították őket, ezért szigorúan tilos megölni őket.
Csak elaltatni szabad...
-Hallottad,hogy a keleti blokkot felosztották és a diákok nálunk fognak gyakorlatozni?!- mosolygott ravaszan.
Annyira még nem értettem, hogy hová is akar kilyukadni, így inkább elkezdtem a holmim összepakolását.
-És ez nekünk azért fontos mert...?!
-Mert mindenkinek lesz egy edző párja pár hétig,hogy az 'újoncok' beilleszkedjenek .- vigyorodott el.
Ismert már annyira,hogy tudja,a magam ura vagyok!Nekem egy társ nem segítség,hanem inkább teher. Hátráltatás nélkül szívesebben élek!
-Mázlid, hogy  kötelező részt venni a programban.- nevetett. - Amúgy az a hír járja, hogy a Dk fia is a keletiekkel nyomja. Kíváncsi vagyok,hogy szegény srácnak is olyan eltorzult arca van-e,mint Edmundnak-nevetett Cameron.
Hát  azt meg kell hagyni,hogy Edmund,az iskolánk igazgatója nem éppen a legszebb teremtmény a világon,de legalább kedves. Összesen százhatvan centiméter,kissé duci,vörös fürtös öregember,akinek szeme sarkában elmélyedtek a nevető ráncok.
-Mi történt a keleti blokkal?- csodálkoztam.
Két hónapja talán,hogy ott voltam. A gimis osztálykirándulások régen azzal teltek, hogy elmentek az emberek és múzeumokba, esetleg egy kis tájat céloztak meg, de biztosan nem egy katonai bázisra mentek nézelődni!
Hát igen a jövő nagy szívás. A repülő kocsiknál még nem tartunk, bár a hologramos karórák és a velük egybeépített telefon már létezik.
A világgal együtt a színvonal is változott. Persze nem a jó irányba... 
-Azt mondják Shadow csapata betört és mindent lerombolt.Nagyon sokan meghaltak..-ásítozott Cameron.
Hát igen... Shadow... az egyetlen ember, akit a puszta kezemmel meg tudnék ölni.
Régen apám és Shadow jóban voltak,sőt legjobb barátok voltak,mígnem Shadow a sötét oldal csábító hatalmát nem választotta. Shadow mindössze tizenhat éves volt, de az észjárása akár egy negyvenévesé, amikor mindenki rájött milyen is ő valójában. Ő volt a felelőse,hogy anyám meghalt,hiszen aznap éjszaka az ő parancsára rohantak le bennünket az állatai...Apám fia helyett,fiaként szerette és tisztelte is őt. De ő mégis átvert mindenkit!

A kezem önkéntelenül ökölbe szorult.
Titokban mindig is irigyeltem. Olyan volt nekem, mint a saját testvérem,de éreztem,hogy az egyik pillanatról a másikra,egyre gyorsabban távolodunk egymástól Ha akartam se kaphattam volna akkora törődést a szülő apámtól,mint  maga a megtestesült gonosz.
-El sem tudom képzelni mekkora balhé lehetett, amikor kiderült, hogy a DK fiát áthelyezik.-nevetett hangosan.
Az országunkban az a szokás,hogy a DK-k nem nevelhetik fel saját gyermeküket,sőt a pletykák szerint csak öt éves korukig láthatják őket.
Edmund remek igazgatója az iskolánknak,de mint szülő?El sem tudnám képzelni. Múltkor, miközben a folyosón kergetett egy srácot, aki ellopott egy hollógramm tűt a szertárból megbotlott a saját lábában és belefejelt a szekrénysorba.
A fiát is hasonlóképpen tudtam csak elképzelni. A teste vetekszik egy levágott gallyal,szemei sötét barnák,arcát mindenhol szeplők fedik,még a fülei hegyét is.És biztosan jó nagy bozontos vörös hajkoronája van. Elkopott tornacipőben járhat, vászon nadrágját matróz szerűen fölhajtja és esetleg overállt visel kék kockás inggel.
A gondolatba belemosolyogtam. Szerencsétlen kissrácot bedobják a mély vízbe.
-Tényleg!- kapott a homlokához Cam.-Azért jöttem, hogy szóljak, a gyűlés öt percen belül elkezdődik, de azt mondták keresnek az irodában.
Mélyet sóhajtottam.
Megszoktam már Cameron szőrnyű időeltolódását vagy még szörnyűbb memóriáját. Már meg sem lepődőm mikor elfelejti a születésnapomat...inkább számítok rá,hogy egy-két héttel később kell tartanom!

Kilépve az edzőteremből nekivágtam a hosszú folyosónak. Az épület legalább tíz focipálya méretét foglalta magába, ezért kissé hosszadalmas sétálgatás után léptem be az irodába. 
Hazudnék, ha azt mondanám, nem járok sokat ide. Főleg, hogy apám elöljáró, ezért kivételesen sok figyelem terelődik rám,amit gyűlölök. Minden hónapban konferenciákon kell megjelennem apám oldalán, ami helyett inkább agyon szurkálnám magam egy kardhallal.
Candis, a titkárnő rosszalló pillantással mérlegel , amint belépek az ajtón. Számára nem újdonság,hogy megint itt vagyok.
A következő pillanatban az iroda ajtaja kivágódott, ezzel egyenes utat engedve nekem.
- Ismét látlak Kourtney,a héten harmadszorra igaz?!-szólt unottan,de nem törődve vele ,kopogás nélkül nyitottam be Edmundhoz.
- Bármi is történt, semmi közöm hozzá esküszöm!-magyarázkodtam és levetettem magam ismerős székemben.
-Drága lányom kivételesen nem erről van szó...-fordult felém Edmund.-Gondolom hallottál már a hamarosan érkező vendégeinkről.
-Nem is értem, hogy engedhették a fiát ide. Ez nem törvénytelen?-kérdeztem kissé udvariatlanul.
Hirtelen Candis kopogott be az ajtón.
-Uram, megjött!
-Én általában ezt megtartom magamnak.- küldtem felé egy undok vigyort, amire természetesen majdnem felnyársalt a tekintetével.
Nem tehetek róla,ki nem állhatom ezt a nőt. A kezdetektől fogva bármi történt ebben az épületben azt csak is Kourtney Black követte el szerinte.
Betört egy ablak? Kourtney volt.
Ellopták a gondnok autóját? Kourtney volt.
Felrobbant a kémia labor? Kizárólag Kourtney hibája.
Valaki betört a büfébe? Na jó,az tényleg én voltam,de szükségem volt egy dupla csokis szeletre és az árát is ott hagytam valahol azt hiszem. Megesik az ilyen..
A Dk. homloka csillogni kezdett a verejtéktől.
-Küldje be,csak befejezem Ms.Black-kel.
Mikor a titkárnő elment folytatta:
-Apád megkért rá, hogy ameddig nem ér ide, tartóztassalak fel. Úgy tudom beszélni szeretne veled egy elég fontos dologról,de addig is,hogy ne unatkozz bemutatlak valakinek.- pattant fel a székéről és az ajtó felé sietett ami magától felhúzódott a plafonra. A Jővő technikája...
-Kourtney.-nyújtotta a kezét  maga elé a levegőbe.- Bemutatom neked Justin-t,a fiamat.
Kíváncsian néztem a még üresen álló ajtóra, hogy vajon a Cameronnal való jóslataink beváltak-e. Szegény fiú... már most sajnálom a sok kellemetlenségért, amit a kinézete miatt kapni fog a többiektől.
A vigyoromat alig tudtam elrejteni az arcomról,tudom,hogy ez nem szép dolog, de akkor sem ment.
A következő pillanatban az ajtóban megjelent Ő.
Magas izmos testalkata volt ,gyönyörű szinte világító barna szemekkel.Vörös sörény helyett tökéletesen beállított világos barna haja úgy nézett ki,mintha túl sokszor húzta volna keresztül rajta kezeit.Karjain szépen kidolgozott izmok fedik,de az arca volt az amitől,még levegőt is elfelejtettem venni.
Basszus!Olyan ámulattal mértem végig,mint aki egymilliárd dollárra talált volna az utcán és csak egy kutya rá a tanúja!
Tipikusan olyan fiúnak látszott aki csak úgy vonzza a veszélyt és minden létező lányt megkaphat akit csak szeretne.
-Megkérlek Kourtney,hogy vezesd körbe az épületben a fiamat.-mondta sürgetően a Dk.
Láttam,amint Justin kezei ökölbe szorulnak a 'fiam' megnevezésre. Ezt valahol meg is tudtam érteni...
Rosszallóan bámulva a Dk.-t álltam fel és mentem oda hozzájuk.
-Nagyon örvendek. - nyújtottam vigyorogva a kezemet Justinnak aki egyből el is fogadta.
Amennyire tudtam megszorítottam kézfejét épp annyira,hogy tudja,hogy most azén területem van.
Egyik szemöldöke szinte homloka tetejéig szaladt meglepettségtől,
de abban a pillanatban mire leesett neki a tantusz mit is akarok ő is megszorította a kezem. Nem túlzok majdnem eltörte.
Vigyorogva meredtünk egymásra,de abban a pillanatban tudatosult bennem valami és szerintem ezt ő is érezte.

Biztosan nem leszünk barátok...